Szívmelengető történet az övéké, s bár sokszor csak egy hajszálon múlott a tragédia, még is felépült az édesanya.

Több mint két hónap a kórházban

40 napig volt mélyaltatásban az a kismama, aki szülése előtt nemsokkal elkapta a koronavírust. Szilviát az orvosok csodával határos módon hozták vissza a halálból. Kislányát császármetszéssel segítették világra. A nő 69 napot volt kórházban. A család idén lesz az első igazi közös karácsonya.

Elkapta a koronavírust

Szilvia terhessége utolsó 3 hetében nagyon rosszul lett. A háziorvoshoz fordultak, aki beküldte a kismamát a hatvani kórházba. Ott megállapították, hogy koronavírussal fertőződött, de akkor még nem tartották bent.

Súlyos tüdőgyulladást kapott

Megvizsgáltak a magzatot, és megnyugtatták a kismamát, hogy minden rendben van. 3 nap múlva azonban súlyos tüntetek jelentkeztek a kismamánál. „Szilvi fulladozni kezdett, így akkor már bent tartották a kórházban, ahol kiderült, hogy súlyos tüdőgyulladása van” – mondta az édesapa a Borsnak.

Rohammentővel vitték Budapestre

Ezután rohammentővel vitték egy budapesti kórházba, ahol a kiírt december 20-ai dátum helyett még aznap este, november 15-én császármetszéssel segítették világra a kislányukat.

40 napig volt mélyaltatásban

„Ahhoz, hogy mindketten túléljék, muszáj volt elvégezni a császárt. Szilvi a műtét után először oxigénmaszkot kapott, majd lélegeztetőgépre kellett kötni. Később egy másik kórházba szállították, ahol műtüdőt kapott, és negyven napig mélyaltatásban tartották. Ekkor az orvosai szerint tíz százalék esélye volt az életre. Amikor végre láthattam egy ablakon keresztül, a bánattól majdnem összetörtem”– mesélte megtörten az apuka.

Oxigénhiányos állapot fenyegetett

A beteg általános állapota a műtétet követően stabilizálódott, a császármetszést követően 5 nappal meg lehetett szüntetni a gépi lélegeztetést, amelyet azonban 24 órával később, a tüdő kiújuló funkciózavara miatt ismételten el kellett indítani. A speciális, hasra fordított pozícióban alkalmazott gépi lélegeztetés ellenére a beteg – a koronavírus szövődményeként kialakult – globális légzészavarát nem sikerült stabilizálni, így fennállt a veszélye, hogy rövid idő alatt kritikus oxigénhiányos állapot alakulhat ki nála.

Kimaradt neki a szülés

Senkinek nem kívánom azt, ami velem, velünk történt és történik – mondta Szilvia, aki helyzetüket egy rémálomhoz hasonlította, aminek sosem akarna vége lenni. „Nekem kimaradt a szülés élménye, ami egy édesanyának nagyon fontos, felejthetetlen pillanat, ott alakul ki, erősödik meg a kapocs a kicsivel, ami a várandósság alatt kezd érni. Azonban én a terhességre sem emlékszem… Egyik pillanatról a másikra lett egy másfél hónapos lányom, akit majd csak hat hónappal később tudtam először a kezembe venni rendesen” – emlékezett vissza az anyuka.

Döbbenetes érzés

„Később, amikor néztem Napsugárt, ott volt bennem, hogy tényleg szültem? Tényleg az én gyermekem? Azóta persze kialakult köztünk a végtelen szeretet, de nekünk ezért meg kellett küzdeni. Mint ahogy minden új volt itthon is, mindent, beleértve magamat is újra meg kellett ismerjek. Újra kellett építeni a kapcsolatunkat a férjemmel, Jocival, aki csodálatosan viselkedett végig, néha mégis bántottam” – mondta őszintén az édesanya

csoda történt velük

Még mindig kórházról-kórházra járok, testileg sem jöttem rendbe, bár már végre mankóval tudok közlekedni, csak este fáradtan van szükségem a kerekesszékre – folytatta Szilvia, aki bevallotta, hogy a teste még egy roncs. „Bent négy műtétem volt, bár sokáig csak a császárról tudtam, meg arról, hogy ki kellett venni a méhemet… Azóta is járok pszichológushoz és gyógytornáznom kell. Másfél év után azt is ki tudtam mondani, hogy igen, mozgáskorlátozott vagyok. Közben meg mégis tudom, hogy csoda történt velünk, túléltem ezt az egészet és itt van épen egészségesen Napsugár. Első igazi karácsonyunk lesz, nagyon készülünk!”

(Kiemelt kép: Szilvia a kórházi ágyon, Semmelweis Egyetem/Kovács Attila.)