Az simert színész elmondta, 11 éves koráig az asztal alatt bújkált, mivel félt a sötétben. Aztán egyszer csaka szobi intézetbe került.
Nem ért el a kórházig
„Anyukám már javában vajúdott velem, de se taxi, se villamos nem járt még a háború után. Az Oprics nevű kocsma előtt volt egy pad, oda ült le, mert már nem tudott tovább menni” – árulta el a Sorok között Lutter Imrével című műsorban Beregi Péter.
Lovaskocsival vitték a kórházba
Emlékei szerint a kocsmárosné segített édesanyjának világra hozni őt, majd lovaskocsival vitték be a kórházba. Ott volt az akkor 8 éves nővére is, akinek ezután az édesapjuk már nehezen tudta elmagyarázni, hogy a gólya hozza a gyerekeket…
Elveszítette édesanyját
Beregi Péternek az 1956-os forradalom idején nem csak az utcákon zajló eseményekkel, de édesanyja elvesztésével is meg kellett küzdenie. „Akkor 11 éves voltam, és a nővérem elhagyta Magyarországot, aki akkor 19 volt. Itt maradtam az akkor már nem fiatal édesapámmal – árulta el a Sorok között Lutter Imrével című műsor felvételén Beregi Péter.
édesapja nem tudta ellátni
A színész számára hatalmas változást hozott a félárvaság, a következő néhány év pedig az egész életét meghatározta. „Édesapám 58 éves volt, és egy teát nem tudott megfőzni. Nem tudott főzni, mosni, semmit, ami egy gyermek ellátásához szükséges” – mondta Beregi. „Ráadásul színész volt, és amíg esténként hazaért, én 11 évesen az asztal alá bújtam, mert féltem egyedül a szobában. Így decemberben bekerültem a szobi intézetbe. A jólétből hirtelen egy egészen más környezetbe csöppentem” – tette hozzá.
Parancsra beágyazott
„Innentől kezdve a katonaéveimen át mindig huszad-harmincadmagammal aludtam. 22 éves koromig mindig be kellett ágyaznom magam után, és parancsra éltem. Az intézetben végzett gyerekeknek szerintem két csoportja van. Az egyik, aki rögtön elveszik és vagy a börtönben, vagy az utcán végzi. A másik pedig erőt kap, hogy meg tudja őrizni a jót, amit a szüleitől kapott” – olvasható a Blikk szemléjében.
(Kiemelt kép: MTI/Soós Lajos.)
